2018. január 20., szombat

Karácsony és még más dolgok is


I.
Aki figyelemmel kíséri a blogot, tudhatja, hogy karácsonykor mindig megajándékozzuk egymást Szilvivel. Ha valaki nem olvasta volna, ajánlom figyelmébe az előző karácsonyi ajándékunk mókás-megható történetét. Idén nem történt ilyen jópofaság, bár annyiból megegyeztek az általunk készített ajándékok, hogy mindketten horgoltunk, és mindketten kék valamit. Én egy szépséges Mezzaluna kendőt kaptam, ami annál is becsesebb, mert Szilvi ritkán horgol, akkor sem nagyon nagy kedvvel, de ez valamiért bejött neki. A kedvét valószínűleg pont én vettem el, amikor – nem tudva, hogy nekem készül a kendő – közöltem vele, hogy nekem akkor tetszik igazán, ha olyan kis virágok (alias póklábak) lógnak rajta. Ezt a részt, azt hiszem, szívesen kihagyta volna, de hős volt ő, mint mindig, és leküzdötte a póklábakat, az eredmény pedig csodaszép. Itt is és megint köszönöm szépen :)


póklábak :)

II.
Amit én készítettem, nem volt annyira küzdelmes, ráadásul én eléggé szeretek is horgolni, bár a tudományomon van mit csiszolgatni. Én a harcot a családom férfitagjaival vívtam, akik váltig állították, hogy ez a lény egyáltalán nem pingvin. Sokkal inkább hasonlít egy varjúra vagy egy kacsára. Variáltak, hogy hogy varrjam fel a lábát, így csináljam, úgy csináljam, de aztán lehurrogtam őket, és inkább a minta szerinti formát választottam, és így egy ilyen kacsacsőrű pingvin lett belőle. Ráadásul kék. Miért is lenne tucat, egyszerű pingvinszínű pingvinszerű pingvin? Abban semmi izgalmas nincsen.


a „pingvin” mintája itt

III.
Még mindig amigurumi. Van nekem egy kedves barátném, már középiskolába is együtt jártunk, most meg már jó húsz éve kollégabarátnők vagyunk. Neki készült ez a helyes csiga, mert ő épp ilyet szeretett volna, én meg szívesen meghorgoltam. Kicsit másképp csináltam a házát, de nekem így jobban is tetszik. Gyors sikerélmény, cuki csiga :)


A csiga mintája itt lelhető fel.

IV.
És ha már így belejöttem a horgolásba, készült egy iciripiciri szarvas is. Sajnos a lábán nem áll meg, így mindig valami támaszték vagy alap kell neki, de ettől még cuki és rögtön el is utazott Brüsszelbe világot látni. :)

Itt elég jól látszik, hogy mennyire picike

A szarvas mintáját itt találjátok.

V.
A végére pedig egy kis varrás, és máris megérkeztünk a jelenbe. Tegnap lett kész ez a szatyor, amit ha lett volna eszem, karácsonyra is elkészíthettem volna. Nekem viszont csak december 26-án jutott eszembe, hogy ilyet is kaphatna Zsuzsi ajándékba, de időm már csak idén lett, hogy megvarrjam. Mindenesetre készen lett, az anyag még mindig szerelem (örök hála és köszönet, Anett!), nagyon szeretném minden kis négyzetcentijét okosan felhasználni, ezért nem kapkodom el a megvarrását.
Került bele egy kis zseb,  hogy Zsuzsi bele tudja rakni az elektronikus jegyét, és kulcstartó karabinert is kapott, hogy el ne kavarodjon a sok motyó között a lakáskulcsa. Nehéz lesz kibírni a márciust, amikor megkaphatja...





Karácsonyfa 24szer


Jó rég elmúlt már a karácsony, de az ünnep körüli tennivalók elsodorták a posztot, valamint a közléskényszer sem volt meg, csak a fészbukon mutogattunk mindenfélét, úgyhogy ideje bepótolni.
Valamikor november közepén mutatta Annás ezt a mintát, ami tulajdonképpen adventi naptár, de én kifejezetten karácsonyi dekorációnak szántam. És hiába olyan kis egyszerű, mégis nagyon izgatott az elkészítése. El is kezdtem valami maradék cukiszínű fonalakból, de aztán rájöttem, hogy a lakásban sehol nem lenne igazán helye, más színeket kell választanom. A decens fényű Sheepjes Catona pamutfonal tökéletes választás volt a projekthez, hiszen a gombolyagok csak 25 grammosak, rengeteg féle színben kaphatók, úgyhogy egy darabig el is szöszmötöltem a kiválasztással. Három szín ki is maradt végül (ma már nem is értem, hogy jöttek haza velem, de majd valamire jók lesznek).
A kis fák tetejére valami csillag alakú gomb kellett, amit vadásztam a neten, kérdezősködtem csoportokban – itt is köszönöm a segítséget mindenkinek, aki velem ötletelt –, aztán végül megtaláltam az igazit (bár addigra már egy pár zacskó másmilyen csillagos gomb beköltözött hozzánk) a Gomboldában. Amikor elképzeltem ezt az egész „művet” készen, pontosan ilyen csillagokkal képzeltem el, úgyhogy nagyon örültem, hogy rátaláltam.

A horgolás része meg is volt körülbelül egy hét alatt, ami az én sebességemmel rekordidőnek számít. Először meghorgoltam a négyzeteket, aztán a kis fenyőfákat, azoknak az aljára a törzset, aminek az utolsó sorát szépen hozzáhorgoltam a négyzethez. Ezután a fenyőfákat rávarrtam a négyzetre, menet közben a tetejükre öltöttem a kis facsillagokat, és már kész is volt. Egy. Aztán még jött huszonhárom. 

Ezután jött a varrás, aminek mindig nehezen állok neki, hiszen ha azt elrontom, sokkal nehezebb a korrigálás. Hosszú napokat tudok azzal eltölteni, hogy kidolgozom a menetet, majd újragondolom és újra kidolgozom. Arról nem beszélve, hogy anyagom is alig volt, úgy kellett összevadászni itthon a szükséges mennyiséget. No, de végül minden összejött, kitaláltam a technikát, és úgy már  hamar meg is volt.

Mivel a jelölőfilcem halódik, a szabókrétáim ócskák, ezért a következő megoldást választottam: az anyagnak a  hátulját nemes egyszerűséggel tollal benégyzetrácsoztam, ezeket a vonalakat végigvarrtam géppel – jó hosszú öltésekkel, hogy a végén ki tudjam húzni belőle a cérnát –, és így már a színén is ott volt a négyzetrács. 


Meglepően egyszerű volt felvarrni a négyzeteket, egy este alatt megvolt. Már csak a fülek voltak hátra, a hátlapot kellett rávarrni, és készen is volt. Sosem csináltam még ilyet, nagy élvezet volt, tervezek hasonlót tavaszra is, azzal még egyáltalán nem vagyok elkésve.




2017. november 28., kedd

Fibi

(Zsuzsi)

Már sokaknál láttam Lalylala-figurákat készülni, de őszintén megmondom, én annyira nem vágytam rá. Sem elkészíteni, sem kapni. Kedves mindegyik, de tipikusan az a figura, amiről nem tudom megmondani, tetszik-e vagy sem.
Aztán eljött a nap, mikor neki kellett állnom. A párom munkatársa átült egy másik projektbe dolgozni, és persze a búcsúajándékok kitalálása ránk maradt. Mivel Alice igen kedveli a rókákat és a horgolt figurákat, egyből jött az ötlet, hogy horgolt róka. A Ravelryn lévő minták közül a szóba jöhető versenyzők internetes szavazáson mérettettek meg. (Mégiscsak informatikusok ajándékoztak!) Fibi lett az abszolút befutó, tízből kilenc szavazatot kapott, itt le is zártuk a szavazást. Volt, aki szerint egyértelműen Alice-ra emlékeztet, úgyhogy innentől nem volt visszaút.

Itt még nagyon dacos volt, nem akart költözni...

Az anyagbeszerzés nem volt egyszerű, a bejáratottnak mondható belga boltban fehér fonal nem volt, a magyar boltban viszont csak azt találtam. Szilvi és Eszter segítségével került fehér fonal, mire hazautaztunk, a többit pedig utazás előtt megrendeltem a Wolnut nevű üzletből.

A belga postával már volt egy kalandunk, de ugye egy kaland nem kaland. Csütörtök este utaztunk, még előtte, hétfő reggel kaptam egy emailt, hogy ma kézbesítik a csomagomat. Aztán kedden is írtak, hogy ma jobb a csillagállás, úgyhogy ma, öt óráig. Öt után öt perccel elhagytam a bázist, a postás 17.29-kor járt itt. Értesítőt hagyott, miszerint szerdán a helyi postán átvehetem a pakkomat. Szerdán ott csak a fejüket rázták, hívjam az ügyfélszolgálatot. Végül utazás napján, reggel kaptam egy sokadik emailt: MA jött el a napja, hogy átvehetem a fonalcsomagot. Sikerült.

... itt már közelebb húzódott az ablakhoz...

A fonalak mellett volt egy érdekes dolog, ezért is bántam volna, ha elvész a csomag. Fibi belsejébe újrahasznosított tölteléket akartam tenni, úgyhogy vettem hozzá ilyet. Elsősorban az vonzott, hogy legnagyobb részt újrafelhasznált pamutszálakból készült, másodsorban a színe. Három színben kapható: (tört)fehér, világosszürke és viharszínű, ami sötétebb kékesszürke. Mivel újrafelhasznált anyagból van, ezért a szín sem egységes, amit én nagyon szeretek.
A tapintása kellemesen puha, egyáltalán nem műszálas, és nem annyira habos, mint például a legutóbbi tömőanyag, amit használtam. Jól lehet vele pufira tömni a kis jószágokat, és ha nem fehéret választunk, akkor a sötét színű szemek közül sem kandikál ki annyira.

... kicsivel később már
láthatóan kíváncsian nézegetett kifelé.

Szót ejtenék a mintáról, mert nem tudok betelni vele. Néhány állatkát már horgoltam, volt köztük mindenféle: fizetős / nem fizetős, egyszerű / bonyolult, egy részből álló / sok alkatrészes. De Lalylala nekem a minták A kategóriája. A rendkívül apró, finom kis részletek élménnyé teszik a horgolását. Csodás a minta leírása, abszolút követhető.
A hab a tortán a fonal eldolgozásáról szóló képes útmutató volt, amit színváltáskor is tudtam használni.

Fényképeket sajnos csak közvetlenül az átadás előtt tudtam készíteni. Aznap nagyon borús volt az idő, csak néhány percre kandikált ki időnként a nap. Ez sajnos a képeken is meglátszik.

Fonal: Drops Cotton Merino 01, 02, 25
A sál maradék Malabrigóból készült, sejtésem szerint gyapjú-selyem keverék. Maradék, amit a moly meghagyott...
Tű: 3 mm
Tömőanyag: Hooked 100% recycled fluffy cotton filling

És azzal együtt, hogy még mindig nem tudom megmondani, kedvelem-e a Lalylalákat, ez volt az első horgolmányom, amit nagyon-nagyon nehezen adtam oda. Ha nem számítanak rá, akkor még az is megeshetett volna, hogy velünk marad ez a furcsa kis lény. Persze, akkor most egy kicsit másként írnám ezt a posztot.

Végül egy kép a tömőanyagról:


2017. november 22., szerda

Nuvem


Nem tudom, van-e a ravelryn még egy kendő, amit ennyien megkötöttek; ahogy nézem, már 5200-nál jár az elkészült darabok száma. Régóta terveztem én is, de mindig azt gondoltam, hogy ehhez valami különleges monotóniatűrés kell, ami nekem egyáltalán nincs. Ezért sem kötök/horgolok például takarót,  mert majdnem biztos vagyok benne, hogy sosem lenne kész. Éppen ezért lepett meg, hogy teljesen simán, készült el ez a kendő, ami méretét tekintve sem aprócska, és az elkészítés is négy hetet vett igénybe. De ahhoz képest, hogy a mintában a legbonyolultabb művelet a szaporítás, csak a végén kezdtem unni, bár akkor már inkább türelmetlenség volt bennem, hogy legyen már vége, de amúgy egész tisztességesen végigcsináltam négy héten át minden este. Nem bántam meg, igazából tetszik, bár magamnak nem  hiszem, hogy megkötném, mi a bánatot csinálnék egy ilyennel. Így ez is az anyukánké lett, aki boldogan burkolózott bele, alig látszott ki belőle :). 

Annál is inkább szerettem volna megkötni, mert kíváncsi voltam a mintájára, a pifben sokszor előjött felajánlásként, mindenki nagyon szerette, de az elkészült darabok időnként csalódást okoztak. Most már tudom, hogy az pl. nagyon nem mindegy, hogy a szaporítások hogy készülnek, és bár én másképp csinálnám, a tervező által leírt módszer teljesen korrekt, a szaporítás technikáján nem indokolt változtatni. Ha valaki azt követi, és persze szívét-lelkét beleköti, a végeredmény nem lehet problémás, az biztos.

A fodorral kicsit bajban voltam, kössem-ne kössem, de aztán végül mégis rákerült, ott viszont változtattam a szaporítás módján, simán ráhajtásokkal szaporítottam minden szem után. Nekem így jobban tetszik.

Tehát elkészült, ilyen is volt, nem fognék neki holnap egy ilyennek, de azért nem zárom ki, hogy valamikor a jövőben, ha olyan fonalra találok, amiről nagyon el tudom képzelni, hogy Nuvem lesz, belevágok egy másikba :)





2017. november 3., péntek

Koprodukciós párnák

(Zsuzsi)


Luca széke semmi ahhoz képest, milyen hosszúra tud nyúlni nálam egy egyszerű darab elkészítése is. Az internet tanúsága szerint több, mint két éve kezdtem el horgolni a blokkokat. Lassú munkához, ugye...
Lényeg, hogy elkészültek, és Eszter nagyon ügyesen meg is varrta a párnahuzatok hátát, Szilvi pedig a gombokkal járult hozzá a projekthez. Itt is ezer köszönet nekik! Az ihletet Annás pöttyös blokkja  és Mrs. Yarnart párnái adták.


A blokkok Drops Safranból készültek (06, 07, 09, 23, 31), a hátlap meg egy sosem használt farmernadrágból.
Nagyon fontos eleme a párnának A Zseb. Ebben olyan fontos dolgok kaphatnak helyet, mint például kötött egérkék. Vagy távirányító, ha nem akarjuk, hogy bárki csatornát váltson, miközben tévét nézünk. Ha mégis átkapcsolna, akkor pedig belebújtathatjuk a kezünket, és vitapartnerünket a párna erejével győzhetjük meg igazunkról.


Belülre 35x35 cm-es párnák kerülnek, ilyenek.

Köszönöm Eszternek, hogy készre varrta őket, nélküle még mindig a fiókban aludnának!


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...