2010. december 30., csütörtök

2010. december 27., hétfő

Horseshoes avagy Aimili Scarf



Amikor megláttam a mintát Polly blogján (update: sajnos Polly blogja azóta már eltűnt/máshova költözött, de a mintái megtalálhatók a ravelryn), rögtön Zsangyal jutott eszembe. Gondoltam, mindenkire ráfér egy kis szerencse (jó, persze, tudom, hogy nem csak ezen múlik, de azért mégis...), hát kötöttem neki egy ilyen patkómintás sálat. (A sál is ráfért már. :0)


Haladós, jól köthető minta, mindenkinek ajánlom villámprojektekhez. Sajnos a paramétereket nem tudom (botor módon nem jegyeztem fel), az egyetlen, ami biztos, hogy Barka Felhő Fokvárosból készült, de hogy hányas tűvel kötöttem, arról fogalmam sincs már, és a kész darabot is elfelejtettem megmérni. Ez is két darabból készült, mert ahogy Polly ki is emeli a mintaleírásban, ha nem kétfelől kötjük, akkor nem lesz egyforma a két fele, vagyis fordítva állnak a patkók. Így hát megint jött a már unalomig ismert kötést utánzó öltés, és a végeredmény:


Ui.: ezen az oldalon a képen nagyon jól látszik, hogy hogyan kell csinálni a kötést utánzó öltést. Az oldal maga spanyol nyelvű, de ez ne zavarjon meg senkit, csak a képet nézze.

Már csütörtökön...

...megérkezett Mrs. Yarnart ajándéka, de nem bontottuk ki, csak szombaton, hiszen akkor karácsonyoztunk együtt. Két gyönyörűséges gyöngycsillagot kaptunk.
Éva! Még egyszer nagyon szépen köszönjük! Igazi meglepetés volt!

2010. december 23., csütörtök

Ilyenkor

mindenhol unalomig ismert karácsonyi dalok szólnak,
így hát mi sem hagyhattuk ki ezt a poént (?).
A képre kattintva egy (szerintünk) igazán különleges felvételt
láthattok-hallhattok. :0)


Békés, boldog ünnepet mindenkinek!

2010. december 22., szerda

Az ABBA örök és verhetetlen

Gyors bejegyzés, késztetésem van. ;)
A mai titkos projektek közben előkotortam réges-régi zenéket, többet is kikáltva örök darabnak. Aztán valamiért beugrott az ABBA. Pontosabban a Gimme! Gimme! Gimme! Ez az a dal, amit bárhol-bármikor. Szintén dobogós a Summer Night City és a Voulez-vous. (És itt most jöhetne még egy hosszú-hosszú lista - csak tőlük!)
Visszatérve az elsőre: fogalmam sincs, miért akkora kedvenc. Valószínűleg jó pillanatban hallottam először, bár szerintem egyébként is vitathatatlan, hogy remekmű. Ha van hozzá videó, az már csak hab a tortán! :D
Jó hallgatózást!

2010. december 20., hétfő

Fázós képek

Tegnap Ráckevén jártunk, ott készültek a fényképek.
.
Divatos félrecsapott kalapka

Elkésett...

Távolban egy fehér(?) kiskutya :)

Csilivili

Napsütés?

Nem, nem hómező, befagyott Duna

Ez a sapka is csini :)


2010. december 18., szombat

Nyűgös Toszkána

Meg persze nyűgös GumiPók...


Viszontagságos volt ennek a kendőnek a születése. Először – ahogy olvashattátok – elfogyott a fonalam. Ezt még könnyen lehetett orvosolni: vettem újabb gombócokat. Másnap este nekiálltam, harmadnapra készen lettem. Fürösztöttem, mosogattam, mint anya a gyermekét, törölközőbe csavartam, dédelgettem, kihúzkodtam, és ezt láttam:


Na, ettől aztán igazán nyűgös lettem. De ahogy látszik is, megőriztem a lélekjelenlétemet, ahelyett, hogy sűrű anyázások közepette hagytam volna sorsára a kendőt, még ahhoz is volt erőm, hogy lefényképezzem. Próbáltam felszedni a szemeket, de annyira ótvar ronda lett (bocsánat a kifejezésért), hogy rájöttem, nincs más út, mint a visszabontás. Összesen nyolc sort kellett újrakötnöm. Megcsináltam. Már nem is annyira a kendőre vagyok büszke, hanem arra, hogy volt idegem lebontani, újrakötni. Hogy kicsit a Barka Cinegét is fényezzem: túl azon, hogy tényleg jó vele kötni, nekem most még fontosabb volt, hogy mosás után is kiválóan lehet bontani.


A kendő paraméterei: Barka Cinege Naspolya és Borostyánkő fele-fele arányban, összesen 22 dkg (kb. 2 dkg volt az, ami hiányzott a széléhez), 6-os tű. Mérete: kb. 150x96 cm. Úgy emlékszem, hogy az első mintaegységet nem nyolcszor, hanem tízszer ismételtem.
Azt hiszem, ezzel a Barka Kötősuli csipkés tagozatát elvégeztem. (Ilyenkor nem adnak bizonyítványt??) Még van egy titkos projekt Zsangyalnak, egy Barka Diplomata Szusiból készülő csavart mintás sál a fővadász úrnak (vajon szereti a szusit?) és utána magamnak fogok kötni. Végre már!

2010. december 10., péntek

Szomorú segítségkérő poszt :(

Az a balszerencse ért, hogy a Toscana kendőm utolsó soránál (értsd: a horgolt szélnél) elfogyott a fonalam. :((( Ha véletlenül lenne valakinek maradék Barka Cinege Naspolyája és/vagy Borostyánköve – ezzel a két színnel készül két szállal a kendő – szívesen megvenném vagy átvenném valaminek a fejében. Kérlek,  ha tudtok, segítsetek rajtam! Előre is köszönöm!

2010. december 9., csütörtök

Nina stólája



Egy hét nem megfeszített munkája volt tanulságokkal fűszerezve. A mintát itt találtam, és mivel nagyon egyszerűnek és nagyon haladósnak látszott, nekem pedig egy pont ilyen kellett, hát belevágtam. Ercsu írta, hogy Nina ígérte: még tökéletesítik a mintát, erre szerintem is szükség van, a szélek még egy kicsit kidolgozatlanok. De megoldottam ezt a problémát is. (Ez nem a „dicsekvés része” volt, elég egyszerű volt a feladat.) Én nem egy darabból kötöttem, hanem kettőből, és a közepén megint a kötést utánzó öltést használtam, mint a Vénusz stólánál. Szerintem így komplettebb a végeredmény. Szerettem volna rá apró teklagyöngyöket is, de ebbe beletört a bicskám, már a legelején kellett volna erre gondolni, akkor talán sikerült volna. De hát szorított az idő is, hiszen Anyuka 11-én a kisunokája :) szalagavatóján akarja viselni. A fonalválasztásnál fontos volt, hogy valamilyen bézses árnyalat legyen, mert a blúz, amihez Anyuka fogja viselni, alapvetően fekete, de a nyakkivágásnál egy szép kis kendő van rávarrva, ami bézses-barnás árnyalatú. Így esett a választás a Barka Vasárnap Cser árnyalatára, de Zsangyallal megegyeztünk, hogy sokkal inkább natúr puha marcipánmasszára emlékeztet a fonal színe. (A képeken sajnos kicsit sötétebb, mint a valóságban.) Álompuha gyönyörűség; fogok még ilyenből kötni, ez biztos. Csak akkor ijedtem meg, amikor kimostam: egy marék vizes pókhálót tartottam a kezemben egészen megrettenve; gondoltam is, mi lesz ebből a végén??? Stóla lett, szerintem szép. :) Természetesen a tanulság sem maradt el: kisebb tűvel kellett volna kötnöm, akkor még jobban tetszene... Talán egy kicsit túl szellős lett a minta, de a Mamának tetszik, és ez a lényeg. A stóla számokban: 120 g Barka Vasárnap Cser, 7-es tű,  blokkolás utáni mérete kb. 40x190cm, az elkészítés ideje kb. 1 hét + mosás, blokkolás, száradás (nagyon gyorsan száradt).

2010. november 25., csütörtök

Telizsák

Már szombaton készen volt, csak a fényképezéssel volt gondom. Tud valaki egy jó fotósulit a kötő-, horgoló- és varrósuli, a munkahelyi feladatok és a házimunka mellé? Időm, mint a tenger... :)


A lényeg: Barka Gilice Kerekerdő árnyalatából készült maga a zsákocska, a piros szőr pedig egy régi sál második esélye. A zsákot végig úgy horgoltam, hogy lezártam a köröket, tehát nem csigavonalban haladtam. Már ezt is ideje volt begyakorolni. Gyengébb idegzetűek kedvéért nem fényképeztem le azt az oldalt, legyen elég annyi, hogy eleinte nem volt tökéletes a végeredmény (és akkor nagyon finoman fogalmaztam), de azután már belejöttem a dologba, és így megint tanultam valamit. A fényképezéskor belülről egy gombóc fonal biztosította a szép tartást, de anélkül is megáll az oldala.

A kis kobold a képen – Zsangyal ajándéka – mindenáron be akart kerülni a blogba, így hát fogadjátok őt is szeretettel. :)




2010. november 17., szerda

Kesztyűprojekt

Ma indul. Újra. Új fonallal, mert az eddigi csak arra volt jó, hogy felbosszantson. Felszerelkeztem próbakötéssel, fonallal, legalább a passzéhoz megfelelő kötőtűkkel, és persze egy nagy adag késztetéssel és lelkesedéssel. (Köszi, Varga Gabi!)
Persze közben agyalok azon, hogy megint szétfőzöm-e a krumplit a főzelékben? (Nagyon figyelek a tűzhely felől jövő hangokra.) Meg azon is, hogy ma idejében le tudok-e feküdni aludni (nem), és fel tudok-e majd kelni reggel, vagy megint vonszolom magam?

És közben az is eszembe jutott, be tudok-e szorítani ma egy kis játékidőt? Vasárnap jutott eszembe az a játék, amit még tavaly mutatott nekem Tamás. A menesztett George W. Bush-nak kell segíteni hot-dogot gyártani. Tüneményes. :) Fáradt agyműködés esetén kiváló elfoglaltság. Minden más helyett, természetesen. :D


És amit most itthon hallgatunk. Kedvenc jelenetem. :)



Frissítés.
A krumplifőzelék hervasztó lett. Délután korrigálva. :)
Kesztyű kétszer visszabontva. Egyelőre haladok.

2010. november 14., vasárnap

Aranyos :)

A moksha.hu-n találtam. Ide kattintva az eredeti helyén is meg lehet nézni. Nagyon jópofa. :)

J Á T É K !

Némi vívódás után úgy döntöttünk, hogy mi is részt veszünk Gabella játékában.
A részletek itt olvashatók.

A nyereményből kötőtűt vennénk, jó hosszú damilost, amivel möbiuszt tudunk kötni. (Ha nem nyerünk, a möbiusz akkor is meglesz, csak úgy drágább.)

Köszönjük a lehetőséget!

2010. november 12., péntek

Selyemcukor


Nagy teljesítmény tőlem ez a kis szütyő, ugyanis sohasem kedveltem a horgolt dolgokat. Talán azért, mert gyerekkoromban a Nagyi horgolmányai olyan divatjamúlt dolgoknak tűntek (persze nagyjából abból horgolt, ami volt – akkoriban nem is voltak ilyen fonalak, meg aztán nem is voltunk nagyon eleresztve anyagilag). Ma már bánom, hogy nem tanultam meg tőle a horgolás minden csínját-bínját, pedig ő nagyon értette.
Amikor viszont megláttam múlt héten vasárnap hajnal hasadtán ezt a kis táskát, éreztem, hogy nem fogom megúszni a dolgot. És most tessék, itt is van. És olyan selyemcukor színű. :)

A technika ördöge...

...megtréfált minket (de azért nem röhögtük halálra magunkat, sőt!), ezért nem lehetett hozzánk kommentet írni. Mindenkitől elnézést kérünk, aki írt volna, de nem sikerült neki. Az ördögűzés megtörtént, szeretettel várjuk a megjegyzéseiteket. :)

Ui.: Ha bárki másnak is vannak ilyen problémái, szívesen elküldöm a beállításokat emailben. A jobb oldali sávban megtaláljátok a emailcímeinket, ha a gumipókosra írtok, gyors segítséget tudok ígérni.

2010. november 9., kedd

Statisztika

Magyar ember statisztikát gyárt, táblázatot rajzol kézzel vagy géppel, Excelben vagy Wordben, netán Quarkban rajzolgat, kézzel húz vonalat, és a második sor igazítgatásánál rájön, hogy az egészet az elején elbaltázta. Hogy bizonygassam, mily régen voltak azok a lengyel grófi ősök, és a vérből is már csak a bőrön keresztül áttűnő kékség maradt meg (bökésnél persze, hogy látszik: piros az!), gyártok nektek statisztikát, kedves ide tévedők! :)
Tehát.

Valamikor tegnap átléptük az ezredik oldalmegjelenítést. (1098)

A csúcspont a grafikon szerint valamikor október-november fordulóján volt.

Legkattintottabb bejegyzésünk a Titok.

Jöttetek Németországból, Kanadából, az Egyesült Államokból, Csehországból, Romániából, Szerbiából, Ausztráliából.

Kiindulási pontok voltak: Barkáék oldala, Ercsu blogja, a Google és a Facebook.



Várunk benneteket a jövőben is, és szívesen vennénk, ha véleményeznétek a szösszeneteinket!


És hogy legyen mit hallgatnotok, lehet kattintani! Ez mindkettőnk egyik kedvence a Budapest Bártól. :) Öcsibociknak pedig EZT ajánlom :)

Érdemes volt...

... visszabontani, mert egy kis trükknek köszönhetően az oldalak most maguktól behajlanak, szebben állnak. Haladok, bár a látványos növekedés még várat magára. :)

2010. november 8., hétfő

Auróra

Ismét elkészült egy remekmű (?) kis hibákkal/tanulságokkal. A legfontosabb viszont, hogy Anyukának nagyon tetszett. Mindenképpen olyat akartam csinálni, ami jó meleg, de ugyanakkor mutatós is. Hát, talán sikerült. Barka Négy évszak Viola árnyalatából készült, 6 gombócot fogyasztott, és a vége felé már igen falánk volt :), bár én két mintával szélesebbre csináltam (ez a tanulság része: nyugodtan lehetett volna az eredeti minta szerint, úgy sem lett volna kicsi). A tegnapi fényviszonyok miatt nem sikerült túl jó képeket csinálni; ennyire nem lila, némiképp halványabb – nekem az egyik kedvenc színem.


Közben pedig már javában horgolom a kis szütyőmet, amibe tegnap reggel teljesen belehabarodtam.

„Ez a rész elég monoton, de túl kell esni rajta…” Hát, igen :)

Sajnos nem lesz készen holnapra, pedig holnap jön hozzánk az az ifjú hölgy, akinek oda akartam ajándékozni, és aki még csak hat éves, de már tudja, hogy állatorvos szeretne lenni; anyukájától tanulja az állatok szeretetét és gyógyítását, és aki egy tüneményes, mindig mosolygós kislány. Nagyon kedvelem, és amikor elkezdtem horgolni a szütyőt, rögtön rá gondoltam, hogy ha tetszik neki, akkor az ővé lesz. De sebaj, majd legközelebb, mostanában úgyis gyakori vendégek nálunk, mert Pamacs kutyánk igen megöregedett és ennek megfelelően nincs túl jó állapotban, bár ahhoz képest, hogy november 1-jén már felkészültünk az elaltatására (horror volt az a nap), az állatorvosnak köszönhetően most öregurasan járja a kertet. Kis haladékot kaptunk, aminek együtt örülünk Pamaccsal. :)

2010. november 1., hétfő

Cipőkoptató

Tegnap megint felkerekedtünk, és nekivágtunk az erdőnek. Bár most csak Tamás és én voltunk A Csoport. Jóval rövidebb útvonalon mentünk, mint a múltkor, így 9 km lett a végeredmény. Februárban már jártunk a Börzsönyben, akkor átlagosan 40 centis havat tapostunk, míg felkúsztunk a Nagy Hideg-hegyre.



Rá kellett jönnünk, hogy ha már ilyen közel lakunk a Nyugati pályaudvarhoz, akkor kénytelenek vagyunk kirándulni, és főleg ebbe az irányba. Mondjuk a vonatjegy piszkosul drága (2200 forint Zebegényig és vissza egy főnek), ha már ketten mentünk volna teljes árú jeggyel, akkor autóval olcsóbban jövünk ki. De az autó nincs a háznál, nekem meg van félárú jegyem. :) Annyit írjunk a MÁV javára, hogy viszonylag tiszta volt odafelé a vonat, vissza pedig a luxusjáratot fogtuk ki egy zónázó szuperjárgány formájában.
Mindig nehezen indulok neki ezeknek a kirándulásoknak, piszkosul lusta vagyok, a cipőmben mintha ólombetét lenne. Akkora ellenkezés ugyan nincs bennem, hogy ne induljak el, csak mégis... Aztán ha már ott vagyunk, akkor minden szép és jó. Legalábbis fokozatosan eluralkodik rajtam az érzés. :)
Tehát az útvonal: Zebegény - Köves mező - Julianus barát torony - Hegyes tető - Nagymaros.
Zebegény már önmagában is csend-békesség-nyugalom, és felkapaszkodva az első magaslatra egyből KILÁTÁS tapasztalható. Még szebb és sokkal több KILÁTÁS a Julianus toronyból, ami végülis egy kétszintes, nem túl magas kilátó. (Nagylábúak óvatosan, keskenyek a lépcsőfokok!) Az erdőben számomra már kevés dolog volt fotózható - a gépem nem túl nagy látószögű, így inkább kisebb tereptárgyakra specializálódtam, de Tamás boldogan kattogtatta a gépét. Eredményesen.
Itthon persze elkövettük a lehető legnagyobb baklövést: telezabáltuk magunkat. Már az elején tudtam, hogy nem kellene vacsorázni, de a kisördög átvette a hatalmat, és teletömtem magam. Oda jutottunk, hogy mindketten kifeküdtünk, és súlyos problémáink voltak életfunkciók terén. :) A Misimókus jutott eszembe, a tohonya mókusokkal az Örökké Termő Fánál. Mi voltunk az illusztráció. :D

Kedvcsinálónak egy szintábra...

...és egy térkép turistautakkal.

Több kisgyerekes családdal találkoztunk, illetve idősebbekkel is, tehát kortól függetlenül végigjárható az útvonal. Különleges felszerelést nem igényel a túra, amire oda kell figyelni, az a jó cipő (kényelmes, nem csúszik, és fogja a lábat) és a réteges öltözködés. Tegnap már a sapka is elkélt, mert meglehetős szél fújt. Még egy tipp, ami megkönnyíti a dolgunkat: túrabot.



Kedves kommentezni vágyó! Kérünk, hogy amennyiben szerettél volna megjegyzést írni bármelyik bejegyzésünkhöz, ám a technika ördöge még mindig itt garázdálkodna, jelezd nekünk itt: zsangyalblog (kukac)gmail(pont)com. Köszönjük!

2010. október 28., csütörtök

Motringolló


Maximálisan egyetértek Erika felháborodásával, irdatlan tahóság ilyet csinálni, még akkor is, ha jogkövetkezményei valószínűleg nem lesznek a dolognak. És az az igazság, hogy jöhet itt tévé ügyvédje, tehetünk a képre vízjelet, feliratot – csak akkor nem lopják el, ha nincsenek. Mert ugye, ami nálunk mozdítható, azt el is mozdítják. A hozzászólásokban többnyire leírták azt, amit én is gondolok, most egy másik oldaláról szeretnék írni ennek a dolognak. A motringollóról. Mindig felháborít, hogy nem tud az ember úgy elolvasni egy könyvet vagy egy újságot, hogy ne találna benne helyesírási hibát. Még neves kiadók könyveiben is találok olyan hibákat, amik nyilvánvalóan nem nyomdahibák, hanem a korrektor(ok) figyelmetlenségéből adódnak. Biztos, hogy én sem írok hibátlanul, de legalább nem újságírok. De aki újságír, az nem érzi a felelősségét? Ebben sem...
Nem a magyar nyelvet kell megvédeni, ahogyan melldöngetős mélymagyarok szajkózzák – hiszen a nyelv mindig változik, alakul, akár tetszik nekünk, akár nem –, hanem a helyesírásunkat. És ennek egyik módja, hogy az újságokban ne hemzsegjenek a helyesírási hibák. És persze az oktatás és a szülők ugyanúgy felelősek. Hogy a gyerekek, akik az interneten lógva nőnek fel, tisztában legyenek olyan evidenciákkal, hogy a főneveket nem írjuk nagy kezdőbetűvel, hogy a magyar nyelvben a kezdő idézőjel alul van, és még lehetne sorolni azokat a dolgokat, amiket általános iskola alsó tagozatában kellene megtanulni mindenkinek, és utána élethosszig tudni. Jóbban, rosszban.

2010. október 26., kedd

Úti jelentés


Be kell vallanom töredelmesen, hogy sohasem vonzott az ókori kultúra. Nekem abszolút megfoghatatlan, borzasztó régi és mindig az volt az érzésem, hogy tán igaz se' volt. Most viszont, hogy néhány napot Athénban töltöttünk, gyökeresen megváltozott a véleményem. Köszönhető ez Zsarnóczay Claudiának is, aki idegenvezetőnk és mesemondónk volt ez alatt a pár nap alatt, és aki úgy fújta a görög mitológiát, történelmet, mintha könyvből olvasná. Három egész napos kirándulásból kettőn vettünk részt: természetesen megnéztük az Akropoliszt, a Poszeidón templomot a Szunion foknál – ahol sajnos a naplementét nem tudtuk megvárni, pedig gyönyörű lehet – és másnap Delphoiban voltunk. Lenyűgözőek az ókori görögök által alkotott épületeknek még a maradványai is. Nagyon megérinti az embert, hogy ugyanazokon a köveken lépked, ahol annak idején Periklész, Homérosz, Szophoklész és még sorohatnám a nagy neveket. Tiszteletre méltó a tudásuk, ismereteik az optikáról, a statikáról fantasztikus. Aki teheti, menjen el, nézze meg. Addig is néhány fénykép...
Mükénét és a Korinthoszi csatornát most kihagytuk, helyette bolhapiacot, bazárt jártunk – mert ha már ott vagyunk, azt is kell egy kicsit.
Közben persze kötöttem is, de az majd egy másik bejegyzés lesz.

2010. október 24., vasárnap

Újabb gombák meg a többi

Ismét elmaradást pótolok: a saját kirándulós-gombás képeket mutatnám meg a kíváncsiaknak.
Ide kattintva megnézhető a galéria:




Emlékezetes volt augusztusi zempléni kirándulásunk, ahol ilyen bizarr színű csigát fényképeztünk. De micsoda előnyös színű gombán! Jól kiemeli a szeme színét! :)


A mai és tegnapi napom szorgos volt, pótoltam a vasalási elmaradást, és termeltem egy kis vasalnivalót :) , ma ebédre pedig egy teljesen felforgatott rakott kelt készítettem, és sütöttem sütit, ami nálam elég ritka. Nem mintha nem szeretném a sütiket - lepillantva bohókás idomaimra, nem tudnám cáfolni édességmániámat. Csak éppen minimális a helyem, ahol elő tudok készülni. De ez legalább találékonyságra kényszerít. :) Már nagyon várom, hogy megvegyük a hiányzó két polcot, és akkor a grillsütő helye felszabadul - főleg akkor, ha Tamást is rá tudom venni, hogy elrakja használat után a gépet.

A jövő hét ígérete enyhe gyomorgörccsel tölt el. Határidős munkát kell befejeznem. Reális esélyem van rá, hogy elkészüljek, ami pedig ritkaság, mert szeretem a magas adrenalinszintet! :D


Ezt a kis csúnyaságot kell rendbe tennem.
A lapjai már rendben vannak.

És a másik borzadály :)


És ha minden igaz, a péntek délután megint sportos-kreatív lesz, GumiPók ma visszaérkezik jól megérdemelt szabadságáról! Rettegj, ízlésficam, jövünk! :)
Kötésben most nem jeleskedek, Ahama zongorakesztyűjének álltam neki, gondolván, jó lesz az, mikor hajnalban rollerezek dolgozni. De valahogy nem jön össze. Ma ismét nekifogok, ma jónak tűnik a csillagok állása. Így délután fél háromkor is. Nem bonyolult darab, csak a zoknikötőtűk kifognak rajtam. De majd ma!!!
(Igazából a kínálkozó kötős-horgolós lehetőségek közül nehezen tudtam választani.)

Hordosv horgolós ajánlatai közül is elkészítettem egyet, már csak a szálakat kell eldolgozni, és meg tudom mutatni azt is.

2010. október 19., kedd

Gombát tessék!

Ne a lófejű csajra gondoljatok a tévéreklámból, igazi erdei gombákról van szó. A vértesbeli kiránduláson fényképeztem őket, és tényleg döbbenet, hogy mennyiféle nő az erdőben egy esős időszak után. Leszedni, megenni nem mertük őket, hiszen egy nagyszerű bloggal szegényebb lenne a világ. :) A képre kattintva megnézhetitek a többit is.

2010. október 17., vasárnap

Ahonnan indultunk...

Illetve folytattuk, mert már régebben is bütyköltünk mindenfélét, ezt majd nemsokára összeszedjük, és egy külön bejegyzésben megtekinthető lesz. Már amennyiben nem SPACE-t nyomok az egér gombja helyett a notebookon. :)

Tehát nyár közepe volt már, mikor ráleltem a Barka Kötősulira, és ott a Vénuszra, Ercsu remekére. Valamiért egyből GumiPókra asszociáltam (aki, mint már kiderült az egyik előző bejegyzésből, a testvérem). Úgyis közelgett a születésnapja, ez igazi meglepetés lenne, gondoltam. (végül nem az lett, de pótoltam!) Indult a fonalkeresgélés, és végül kikötöttem az 1001fonal oldalán.
Innentől már közösen választottunk fonalat, és végül ez lett. Persze meglepett, mikor kézbe vettem az 50 grammnyi fonalat, kiderült, hogy színátmenetes is, ami a fényképen nem látszott.


Sokat tipródtam a kötés elején, Ahamát nyaggattam tanácsért, aki nagyon készségesen válaszolt minden apró kérdésemre. Így végül el is készült, és bár hibát hibára halmoztam, látszik rajta a gyakorlatlanságom, de büszke vagyok rá nagyon!


Itt a színek tetszenek nagyon...



...meg itt is...



Itt pedig látszik a blokkoláskor kialakult forma :)

Utólag is szeretném megköszönni azoknak, akik nélkül a stóla nem jöhetett volna létre: Ercsu, Ahama, Barkáék, és a főnököm, aki nem nehezményezte, hogy ebédidőben kötök. :D (És a producernek, aki majd pénzt ad a megfilmesítéshez. :) )

Utólagos tudósítás

Többfelé jártunk, csak a lustaságom és a munkatenger megakadályozott abban, hogy felrakjam a képeket.

Vácrátótra mentünk október első hétvégéjén, ahol az arborétumban mindenféle házi készítésű bio-öko-natúr termékek vására zajlott. Odafelé (is) a Megyeri hídon mentünk keresztül, amit én először láttam, és lehidaltam tőle :)


Megyeri hídon

A vásáron tönkölyös pogácsát, kellő mennyiségű csokit vettünk magunkhoz, meg természetesen sajtot. Láttunk még étvágygerjesztő gombákat, rengeteg mézet, mindenféle „disznóságokat”. Az egyik standnál kenyérlángost árultak (bár nyitáskor még épphogy kelt a tészta), igazán „autentikus” volt a hangulat: a négy huszonéves igen cifrán káromkodott, abszolút figyelmen kívül hagyva, hogy 1. mindenki 1-2-3-sok gyerekkel érkezik, 2. nem szívesen tömöm a pénztárcáját annak, aki nem tud viselkedni. Bár ez lehet, hogy csak hármunk véleménye volt.
Az arborétumban mindenesetre kellemes sétát lehet tenni, bár vannak elhanyagoltabb részei is. Kedvcsinálónak néhány villanás (katt a képre)


Amerikai kányabangita

A kányabangita nagyon érdekes termést hoz, olyan, mintha koktélcseresznyét lehetne szüretelni róla. Sajnos a képek nem sikerültek, ezen konkrétan csipkebogyóra emlékeztetnek a bogyók.

Múlt hét végén a Vértesben jártunk, Szárliget és Tatabánya között tértünk le az erdőbe. 2008. szeptember 20-án jártam itt legutóbb a párommal, második közös kirándulásunkon, ahol még csak kirándulásra társultunk. :) 15 km-es túra lett most is a vége, mert persze most sem figyeltük kellőképpen a jelzéseket, és most is eltévedtünk, mint két éve. De megérte, mert rengeteg gombafényképet készítettünk, és persze égett a zsír – hogy a fitneszgurut idézzem. :) Bár én valamit rosszul csinálok, mert a mérleg egyre többet mutat, nem kevesebbet.
Visszatérve a túrára: Vitányvár volt az egyik pont, ahová felkúsztunk, illetve a Körtvélyesi temető, ami az erdőben bújik meg csendesen.

És hogy ez a hétvége se maradjon program nélkül: a Néprajzi Múzeumban még látható (M)ilyenek a finnek? kiállításon voltunk. Valami oknál fogva tizenéves korom óta vonzanak az északi országok, bár Krakkón túl még egyszer sem jártam. Tamás viszont élt nagyjából másfél évet Finnországban, így sok tárgy, ami a kiállításon látható, már ismerős volt nekem az elbeszéléseiből. Hát mit mondjak? Még nagyon-nagyon sok dolog belefért volna a kiállításba, de így sem veszített a vonzerejéből az ország és az ott élők.

2010. október 16., szombat

Titok

Azért volt titok, mert Zsangyalnak kötöttem ajándékba – csak úgy.
Barkáéknál még valamikor szeptemberben megvásároltam Benke Erika Magnólia kendőjének leírását és a hozzávaló Mandarin fonalat Körte árnyalatban – ahogy az írva vagyon. Gondoltam, februárra, Zsangyal névnapjára csak elkészül. (!) Amikor a leírást elolvastam, némiképp beijedtem: hogy a bánatban fogom én ezt egyáltalán elkezdeni?? Soha életemben nem köttem ilyet (mást se nagyon, kivéve hordhatatlan pulóvereket :). Némi kutatómunka, sok kezdés–bontás–újrakezdés után nagy nehezen csak összejött a dolog, és sikerült elkezdeni. Aztán nem tudtam abbahagyni :). Egyszerűen az a buta kendő egyfolytában nyaggatott, piszkált, hogy csináljam már, csináljam már, így végül nem egészen egy hét alatt elkészültem vele. Persze ebben volt két nap a Balatonon, esős idővel, ami – mint tudjuk – ideális a kötéshez. Este 11-kor végeztem a leláncolással, kiterítettem a konyhaasztalra és csak ültem fölötte, tapogattam, nézegettem, otthagytam, visszamentem hozzá... Aztán blokkolás, nézegetés, otthagyás, visszamenés, így ment ez egészen addig, amíg végre tegnap túladtam rajta, most már Zsangyal örülhet neki (tapogatás, nézegetés stb. :), én meg a képeket nézegetem, amiket csináltam róla. (Bármelyik képre kattintva Te is megnézheted őket.) Valahogy olyan volt ezt a kendőt kötni, mint egy nagyon jó és izgalmas könyvet olvasni: az ember nagyon várja már a végét, igazából talán már ki is találta, hogy mi fog történni az utolsó oldalakon, legszívesebben előre lapozna, de mégis késlelteti a végkifejletet, leteszi a könyvet, újra elkezdi olvasni, leteszi, olvassa, míg végül, amikor elérkezik az utolsó oldalhoz, nagyon örül neki, hogy elolvasta, mégis valami megmagyarázhatatlan üresség, valami hiányérzet támad benne, hogy valami jó megint véget ért.
Hát ilyen volt ez, és persze az embernek még közben mindenféle szentimentális gondolatai is támadnak, hogy milyen jó, hogy van testvére, meg milyen jó, hogy a testvére olyan, amilyen... De ezek olyan közhelyesek... :)
Ilyen lett:

Persze közben készül az Auróra kendő is. :)

2010. október 11., hétfő

Elkészült

Íme a kész stóla. Valószínűleg a fonal nem igazán ilyen csipkeszerű stóla kötéséhez való, de azért szépen kiadja a mintát, csak ahol a végeken a blokkolás után hegyesnek kellene lennie, ott nekem hullámos lett. Ahhoz képest, hogy ez az első ilyen munkám, szerintem jól sikerült és sokat tanultam belőle.


A fonalat körülbelül 3 éve vettem, azóta várt szegény a sorsára. Paraméterei: Coats Florida; 50% pamut, 50% akril; 50g/150 m; 26 szem x 32 sor = 10 cm x 10 cm.
A közepén az előző bejegyzésben leírt összedolgozásra még mindig büszke vagyok, bár néhol elvétettem az öltést, megcsavarodott a varrott szem, de azért szerintem szép. Elsőre!? :)


A következő darab a kötősuli Auróra kendője lesz. Ilyet sem csináltam még soha, úgyhogy nagyon szeretnék már nekikezdeni. Zsangyallal lilás árnyalatú fonalat választottunk hozzá, hogy passzoljon Anyuka padlizsánszín kabátjához.

2010. október 3., vasárnap

Stóla

Barkáék oldalán kötősüli indult, és a 7. lecke egy stóla volt. Az enyém ma készült el, de van egy kis különbség az ottani leíráshoz képest. Én nem úgy dolgoztam össze a két felet, ahogyan Ahama a 8. leckében leírja, hanem úgynevezett kötést utánzó öltéssel. Ez azt jelenti, hogy a két oldalt varrótűvel úgy varrjuk össze, hogy kötött szemeket képezünk:


Ezt az összeállítási módot Hanna Jaacks A tökéletes kötés iskolája (Minerva, 1994) című könyvében találtam, és szerintem sokkal jobb, mintha egyszerűen leláncolnánk a szemeket, hiszen gyakorlatilag belesimul a munkába, nem látszik és nem is tapintható, ráadásul nem lehet túl szorosra vagy túl lazára csinálni, elég könnyű ellenőrizni a feszességet. Eleinte nem volt egyszerű a dolog, de a végére már elég jól belejöttem. Nekem nagyon tetszik. A kész munkát még nem tudom megmutatni, mert blokkolás alatt van, és a kilógó szálakat is el kell még dolgoznom, de nem maradok adós vele, ígérem.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...