Tegnap megint felkerekedtünk, és nekivágtunk az erdőnek. Bár most csak Tamás és én voltunk A Csoport. Jóval rövidebb útvonalon mentünk, mint a múltkor, így 9 km lett a végeredmény. Februárban már jártunk a Börzsönyben, akkor átlagosan 40 centis havat tapostunk, míg felkúsztunk a Nagy Hideg-hegyre.
Rá kellett jönnünk, hogy ha már ilyen közel lakunk a Nyugati pályaudvarhoz, akkor kénytelenek vagyunk kirándulni, és főleg ebbe az irányba. Mondjuk a vonatjegy piszkosul drága (2200 forint Zebegényig és vissza egy főnek), ha már ketten mentünk volna teljes árú jeggyel, akkor autóval olcsóbban jövünk ki. De az autó nincs a háznál, nekem meg van félárú jegyem. :) Annyit írjunk a MÁV javára, hogy viszonylag tiszta volt odafelé a vonat, vissza pedig a luxusjáratot fogtuk ki egy zónázó szuperjárgány formájában.
Mindig nehezen indulok neki ezeknek a kirándulásoknak, piszkosul lusta vagyok, a cipőmben mintha ólombetét lenne. Akkora ellenkezés ugyan nincs bennem, hogy ne induljak el, csak mégis... Aztán ha már ott vagyunk, akkor minden szép és jó. Legalábbis fokozatosan eluralkodik rajtam az érzés. :)
Tehát az útvonal: Zebegény - Köves mező - Julianus barát torony - Hegyes tető - Nagymaros.
Zebegény már önmagában is csend-békesség-nyugalom, és felkapaszkodva az első magaslatra egyből KILÁTÁS tapasztalható. Még szebb és sokkal több KILÁTÁS a Julianus toronyból, ami végülis egy kétszintes, nem túl magas kilátó. (Nagylábúak óvatosan, keskenyek a lépcsőfokok!) Az erdőben számomra már kevés dolog volt fotózható - a gépem nem túl nagy látószögű, így inkább kisebb tereptárgyakra specializálódtam, de Tamás boldogan kattogtatta a gépét. Eredményesen.
Itthon persze elkövettük a lehető legnagyobb baklövést: telezabáltuk magunkat. Már az elején tudtam, hogy nem kellene vacsorázni, de a kisördög átvette a hatalmat, és teletömtem magam. Oda jutottunk, hogy mindketten kifeküdtünk, és súlyos problémáink voltak életfunkciók terén. :) A Misimókus jutott eszembe, a tohonya mókusokkal az Örökké Termő Fánál. Mi voltunk az illusztráció. :D
Kedvcsinálónak egy szintábra...
...és egy térkép turistautakkal.
Több kisgyerekes családdal találkoztunk, illetve idősebbekkel is, tehát kortól függetlenül végigjárható az útvonal. Különleges felszerelést nem igényel a túra, amire oda kell figyelni, az a jó cipő (kényelmes, nem csúszik, és fogja a lábat) és a réteges öltözködés. Tegnap már a sapka is elkélt, mert meglehetős szél fújt. Még egy tipp, ami megkönnyíti a dolgunkat: túrabot.
Kedves kommentezni vágyó! Kérünk, hogy amennyiben szerettél volna megjegyzést írni bármelyik bejegyzésünkhöz, ám a technika ördöge még mindig itt garázdálkodna, jelezd nekünk itt: zsangyalblog (kukac)gmail(pont)com. Köszönjük!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése