2010. november 25., csütörtök

Telizsák

Már szombaton készen volt, csak a fényképezéssel volt gondom. Tud valaki egy jó fotósulit a kötő-, horgoló- és varrósuli, a munkahelyi feladatok és a házimunka mellé? Időm, mint a tenger... :)


A lényeg: Barka Gilice Kerekerdő árnyalatából készült maga a zsákocska, a piros szőr pedig egy régi sál második esélye. A zsákot végig úgy horgoltam, hogy lezártam a köröket, tehát nem csigavonalban haladtam. Már ezt is ideje volt begyakorolni. Gyengébb idegzetűek kedvéért nem fényképeztem le azt az oldalt, legyen elég annyi, hogy eleinte nem volt tökéletes a végeredmény (és akkor nagyon finoman fogalmaztam), de azután már belejöttem a dologba, és így megint tanultam valamit. A fényképezéskor belülről egy gombóc fonal biztosította a szép tartást, de anélkül is megáll az oldala.

A kis kobold a képen – Zsangyal ajándéka – mindenáron be akart kerülni a blogba, így hát fogadjátok őt is szeretettel. :)




2010. november 17., szerda

Kesztyűprojekt

Ma indul. Újra. Új fonallal, mert az eddigi csak arra volt jó, hogy felbosszantson. Felszerelkeztem próbakötéssel, fonallal, legalább a passzéhoz megfelelő kötőtűkkel, és persze egy nagy adag késztetéssel és lelkesedéssel. (Köszi, Varga Gabi!)
Persze közben agyalok azon, hogy megint szétfőzöm-e a krumplit a főzelékben? (Nagyon figyelek a tűzhely felől jövő hangokra.) Meg azon is, hogy ma idejében le tudok-e feküdni aludni (nem), és fel tudok-e majd kelni reggel, vagy megint vonszolom magam?

És közben az is eszembe jutott, be tudok-e szorítani ma egy kis játékidőt? Vasárnap jutott eszembe az a játék, amit még tavaly mutatott nekem Tamás. A menesztett George W. Bush-nak kell segíteni hot-dogot gyártani. Tüneményes. :) Fáradt agyműködés esetén kiváló elfoglaltság. Minden más helyett, természetesen. :D


És amit most itthon hallgatunk. Kedvenc jelenetem. :)



Frissítés.
A krumplifőzelék hervasztó lett. Délután korrigálva. :)
Kesztyű kétszer visszabontva. Egyelőre haladok.

2010. november 14., vasárnap

Aranyos :)

A moksha.hu-n találtam. Ide kattintva az eredeti helyén is meg lehet nézni. Nagyon jópofa. :)

J Á T É K !

Némi vívódás után úgy döntöttünk, hogy mi is részt veszünk Gabella játékában.
A részletek itt olvashatók.

A nyereményből kötőtűt vennénk, jó hosszú damilost, amivel möbiuszt tudunk kötni. (Ha nem nyerünk, a möbiusz akkor is meglesz, csak úgy drágább.)

Köszönjük a lehetőséget!

2010. november 12., péntek

Selyemcukor


Nagy teljesítmény tőlem ez a kis szütyő, ugyanis sohasem kedveltem a horgolt dolgokat. Talán azért, mert gyerekkoromban a Nagyi horgolmányai olyan divatjamúlt dolgoknak tűntek (persze nagyjából abból horgolt, ami volt – akkoriban nem is voltak ilyen fonalak, meg aztán nem is voltunk nagyon eleresztve anyagilag). Ma már bánom, hogy nem tanultam meg tőle a horgolás minden csínját-bínját, pedig ő nagyon értette.
Amikor viszont megláttam múlt héten vasárnap hajnal hasadtán ezt a kis táskát, éreztem, hogy nem fogom megúszni a dolgot. És most tessék, itt is van. És olyan selyemcukor színű. :)

A technika ördöge...

...megtréfált minket (de azért nem röhögtük halálra magunkat, sőt!), ezért nem lehetett hozzánk kommentet írni. Mindenkitől elnézést kérünk, aki írt volna, de nem sikerült neki. Az ördögűzés megtörtént, szeretettel várjuk a megjegyzéseiteket. :)

Ui.: Ha bárki másnak is vannak ilyen problémái, szívesen elküldöm a beállításokat emailben. A jobb oldali sávban megtaláljátok a emailcímeinket, ha a gumipókosra írtok, gyors segítséget tudok ígérni.

2010. november 9., kedd

Statisztika

Magyar ember statisztikát gyárt, táblázatot rajzol kézzel vagy géppel, Excelben vagy Wordben, netán Quarkban rajzolgat, kézzel húz vonalat, és a második sor igazítgatásánál rájön, hogy az egészet az elején elbaltázta. Hogy bizonygassam, mily régen voltak azok a lengyel grófi ősök, és a vérből is már csak a bőrön keresztül áttűnő kékség maradt meg (bökésnél persze, hogy látszik: piros az!), gyártok nektek statisztikát, kedves ide tévedők! :)
Tehát.

Valamikor tegnap átléptük az ezredik oldalmegjelenítést. (1098)

A csúcspont a grafikon szerint valamikor október-november fordulóján volt.

Legkattintottabb bejegyzésünk a Titok.

Jöttetek Németországból, Kanadából, az Egyesült Államokból, Csehországból, Romániából, Szerbiából, Ausztráliából.

Kiindulási pontok voltak: Barkáék oldala, Ercsu blogja, a Google és a Facebook.



Várunk benneteket a jövőben is, és szívesen vennénk, ha véleményeznétek a szösszeneteinket!


És hogy legyen mit hallgatnotok, lehet kattintani! Ez mindkettőnk egyik kedvence a Budapest Bártól. :) Öcsibociknak pedig EZT ajánlom :)

Érdemes volt...

... visszabontani, mert egy kis trükknek köszönhetően az oldalak most maguktól behajlanak, szebben állnak. Haladok, bár a látványos növekedés még várat magára. :)

2010. november 8., hétfő

Auróra

Ismét elkészült egy remekmű (?) kis hibákkal/tanulságokkal. A legfontosabb viszont, hogy Anyukának nagyon tetszett. Mindenképpen olyat akartam csinálni, ami jó meleg, de ugyanakkor mutatós is. Hát, talán sikerült. Barka Négy évszak Viola árnyalatából készült, 6 gombócot fogyasztott, és a vége felé már igen falánk volt :), bár én két mintával szélesebbre csináltam (ez a tanulság része: nyugodtan lehetett volna az eredeti minta szerint, úgy sem lett volna kicsi). A tegnapi fényviszonyok miatt nem sikerült túl jó képeket csinálni; ennyire nem lila, némiképp halványabb – nekem az egyik kedvenc színem.


Közben pedig már javában horgolom a kis szütyőmet, amibe tegnap reggel teljesen belehabarodtam.

„Ez a rész elég monoton, de túl kell esni rajta…” Hát, igen :)

Sajnos nem lesz készen holnapra, pedig holnap jön hozzánk az az ifjú hölgy, akinek oda akartam ajándékozni, és aki még csak hat éves, de már tudja, hogy állatorvos szeretne lenni; anyukájától tanulja az állatok szeretetét és gyógyítását, és aki egy tüneményes, mindig mosolygós kislány. Nagyon kedvelem, és amikor elkezdtem horgolni a szütyőt, rögtön rá gondoltam, hogy ha tetszik neki, akkor az ővé lesz. De sebaj, majd legközelebb, mostanában úgyis gyakori vendégek nálunk, mert Pamacs kutyánk igen megöregedett és ennek megfelelően nincs túl jó állapotban, bár ahhoz képest, hogy november 1-jén már felkészültünk az elaltatására (horror volt az a nap), az állatorvosnak köszönhetően most öregurasan járja a kertet. Kis haladékot kaptunk, aminek együtt örülünk Pamaccsal. :)

2010. november 1., hétfő

Cipőkoptató

Tegnap megint felkerekedtünk, és nekivágtunk az erdőnek. Bár most csak Tamás és én voltunk A Csoport. Jóval rövidebb útvonalon mentünk, mint a múltkor, így 9 km lett a végeredmény. Februárban már jártunk a Börzsönyben, akkor átlagosan 40 centis havat tapostunk, míg felkúsztunk a Nagy Hideg-hegyre.



Rá kellett jönnünk, hogy ha már ilyen közel lakunk a Nyugati pályaudvarhoz, akkor kénytelenek vagyunk kirándulni, és főleg ebbe az irányba. Mondjuk a vonatjegy piszkosul drága (2200 forint Zebegényig és vissza egy főnek), ha már ketten mentünk volna teljes árú jeggyel, akkor autóval olcsóbban jövünk ki. De az autó nincs a háznál, nekem meg van félárú jegyem. :) Annyit írjunk a MÁV javára, hogy viszonylag tiszta volt odafelé a vonat, vissza pedig a luxusjáratot fogtuk ki egy zónázó szuperjárgány formájában.
Mindig nehezen indulok neki ezeknek a kirándulásoknak, piszkosul lusta vagyok, a cipőmben mintha ólombetét lenne. Akkora ellenkezés ugyan nincs bennem, hogy ne induljak el, csak mégis... Aztán ha már ott vagyunk, akkor minden szép és jó. Legalábbis fokozatosan eluralkodik rajtam az érzés. :)
Tehát az útvonal: Zebegény - Köves mező - Julianus barát torony - Hegyes tető - Nagymaros.
Zebegény már önmagában is csend-békesség-nyugalom, és felkapaszkodva az első magaslatra egyből KILÁTÁS tapasztalható. Még szebb és sokkal több KILÁTÁS a Julianus toronyból, ami végülis egy kétszintes, nem túl magas kilátó. (Nagylábúak óvatosan, keskenyek a lépcsőfokok!) Az erdőben számomra már kevés dolog volt fotózható - a gépem nem túl nagy látószögű, így inkább kisebb tereptárgyakra specializálódtam, de Tamás boldogan kattogtatta a gépét. Eredményesen.
Itthon persze elkövettük a lehető legnagyobb baklövést: telezabáltuk magunkat. Már az elején tudtam, hogy nem kellene vacsorázni, de a kisördög átvette a hatalmat, és teletömtem magam. Oda jutottunk, hogy mindketten kifeküdtünk, és súlyos problémáink voltak életfunkciók terén. :) A Misimókus jutott eszembe, a tohonya mókusokkal az Örökké Termő Fánál. Mi voltunk az illusztráció. :D

Kedvcsinálónak egy szintábra...

...és egy térkép turistautakkal.

Több kisgyerekes családdal találkoztunk, illetve idősebbekkel is, tehát kortól függetlenül végigjárható az útvonal. Különleges felszerelést nem igényel a túra, amire oda kell figyelni, az a jó cipő (kényelmes, nem csúszik, és fogja a lábat) és a réteges öltözködés. Tegnap már a sapka is elkélt, mert meglehetős szél fújt. Még egy tipp, ami megkönnyíti a dolgunkat: túrabot.



Kedves kommentezni vágyó! Kérünk, hogy amennyiben szerettél volna megjegyzést írni bármelyik bejegyzésünkhöz, ám a technika ördöge még mindig itt garázdálkodna, jelezd nekünk itt: zsangyalblog (kukac)gmail(pont)com. Köszönjük!
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...