2011. január 30., vasárnap

Nekem a varrás olyan,

mint a kötés. Csak itt nem kötés-bontás-kötés a felállás, hanem varrás-bontás-varrás. Merthogy sokszor bontottam, míg ez a párnahuzat elkészült. De valamiért elővett a kitartás, és úgy döntöttem, hogy nem hagyhatom félbe. És nem is spórolhatok ki belőle semmit. Így tehát benne van minden, amit terveztem.  A hátáról még hiányoznak gombok, gomblyukak, vagy valamiféle záródás, ezt jövő héten bepótolom. Ez volt a vasárnapi magányos kreatívság. :0)


2 megjegyzés:

  1. Jól telt a vasárnapod! Szép lett a párna, finom, szép színei vannak. És az a kismackó... nekem is ilyen volt!

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm szépen! Azért megküzdöttem vele. A baj csak az, hogy most nem bírok magammal, még varrnék... :) Akkoriban tán nem is nagyon lehetett másmilyen mackót kapni, És képzeld, még a hangja is megvan, pedig már vagy negyven éves lehet. :)

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...